(1825-1892)

Kozma Ferencről, mint a modern hazai lótenyésztés megteremtőjéről, a lexikonok, tankönyvek és lovas szakmai írások alapján szereztük meg többnyire ismereteinket. Közel tíz esztendeje abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy fogadott dolgozószobájában dr. Kedves Gyula úr, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója, akkor még főosztályvezetője. Történelmünk kiemelkedő tudósától olyan részleteket tudhattam meg Kozma Ferencről, melyek a kissé ismeretlenebb, de jelentős, közel négy évtizednyi, kalandos katonaéveiről adnak hiteles ismeretanyagot.

Kozma Ferenc 1825-ben, Somogy megyében, Sörnyén született egy elszegényedő középnemesi családban. Ennek következménye, hogy neveltetése a katonai pálya felé irányította, hiszen az akkori nemesi ifjak három életpálya közt választhattak. Vagy elmentek katonának, vagy a pénzt igénylő urasági életre léptek, vagy egyházi pályát folytattak. A jóvágású Kozma már igen fiatalon a katonasághoz szegődött. Katonai nevelőintézet tanulója lett, mely az elemi képzést biztosította számára. Ez még nem jelentette azt, hogy a továbbiakban feltétlenül katonának kellett lennie. Nem is jogosította fel ezen iskola, hogy tisztté váljon. Két tisztképző iskola működött, a Mária Terézia által felállított Katonai Akadémia és a Bécsi Hadmérnöki Akadémia. Nagyon alacsony létszámú intézmények voltak ezek, melyekbe nehéz volt bejutni. Az 1830-as évektől kezdve alakult ki a harmadik tisztképzőforma, a Magyar Királyi Nemes Testőrség kötelékében, ahova a vármegyék két nemesi ifjat delegálhattak. Amellett, hogy megismerték Bécset, a későbbiekben jól kamatoztatható ismeretségre is szert tehettek. Komoly tudást kaptak az itt tanulók, többek között olyan nagy személyiségektő1, mint például Török Ignác vagy Répásy Mihály, akik a későbbi szabadságharc tábornokai lettek. 27 Az ismeretek elsajátítása után kaptak lehetőséget a katonai pálya elindulásához. főhadnagyi rangban kaptak beosztást valamelyik császári ezredbe. Hát ezt az utat választotta és járta be Kozma Ferenc is. 1848 szeptemberében a magyar testőrök felbolydultak Bécsben, ami önmagában nem jelentett veszélyt a magyar-osztrák császárnak. Jellasics fellépésével azonban már változott a helyzet, és a testőrök hazakívánkoztak. A magyar kormány felszólította az országban élő tiszteket, hogy jelentkezzenek a szerveződő honvédseregbe. A testőrség, kéréssel fordult a parancsnoksághoz, hogy helyezzék őket át a magyar honvédség kötelékébe. Céljuk a haza védelme volt, Jellasics és az országra törő szerb felkelők ellen. Kérésüket elutasították, ennek ellenére 1848. szeptember 20-án elindultak hazafelé. Kozma Ferenc céltudatos hazafiságának tanúbizonyságaként lemondott lovassági szolgálatáról, mivel ebben az időben a gyalogság volt gyenge és gyér számú. Egy lovasember számára ettő1 nagyobb áldozat elképzelhetetlen, de ekkor ezt kívánta a haza. A szabadságharc során viszont ez volt az egyetlen időszak, amikor a magyar lovasság létszámában és erejében megfelelő szinten állt. Másik magyarázat talán az, hogy egy lovas-katona felszerelése, kiképzése anyagilag és időben többszöröse egy gyalogosénak. Kozma Ferencet először a 16. zászlóaljhoz nevezték ki főhadnagynak, de egyik barátja kérésére a 28. zászlóaljhoz csatlakozott, illetve cserélt helyet. Ez a csapattest Debrecenben szolgált. Itt számos baráti kapcsolat is létrejött, többek között Petőfi Sándorral is összehozta a sors. Az itt szolgáló tisztekrő1 elmondható, hogy zömében elég alacsony szinten képzett és a katonai pályához érintő1egesen hozzátartozó személyek alkották a tisztikart. Így a megfelelő alapokkal és több éves múlttal rendelkezők hamar előtérbe és megfelelő rangba kerülhettek. Kozma Ferenc már 1848 novemberében századosi ranggal büszkélkedhetett. Az általa vezetett sereg először ez év decemberében lépett harcba. A bánáti hadszíntér déli részén fekvő Fehértemplom várost kellett megvédeniük a szerb felkelőkkel szemben. Sikeres harcaik ellenére pár hónap múlva a magyar vezetés úgy 28 döntött, hogy a Délvidéket fel kell adni. Az itt lévő harcedzett csapatokat a Tisza középső folyásához felvonva próbálták csoportosítani a császári erők ellen. A felvonulás iránya Arad volt, ahol Kozma kivált a hadtestből és végre teljesült vágya, a lovassághoz kerülhetett. Ebben az időszakban megfordult a korábbi helyzet, a földuzzasztott gyalogsághoz képest jóval kisebb létszámú és szétesett, gyenge lovassággal rendelkeztek. Felismerték, hogy lendületesen kell cselekedni a lovasság újraszervezése ügyében. Kozma a 10. Vilmos huszárezred állományába került századparancsnok kapitányként. Első ütközete a mezőkeresztesi csata volt, később pedig a nagycsallói harcokban hallhatunk róla, ahol sebesülést is szenvedett. Jó ideig szolgálatképtelenné vált. Visszatérésekor seregével a dunántúli területet védve a Rába-vonalat őrizték. Részt vett a csornai győztes ütközetben. Később elszakadva a főseregtől, Délvidékre vonulva a bácskai harcokban vett részt. Ez a seregtest az, amelyik a temesvári vesztes csata után még viszonylag egyben maradva fedezte a szétroncsolt seregek menekülését. Az egység és a fegyelem akkor bomlott meg, mikor hírt kapnak a világosi fegyverletételről. Kozma kivételével több sereg is a teljes megadás mellett döntött. Haynau parancsára számos magas rangú katonatiszttel együtt őt is halálra ítélték. Bujdosásba kezdett, így nem tudták hadbíróság elé állítani. A tüneményesen indult katonai karrier ezzel lezárult. 1867-től félig önálló magyar politika kezdődhetett, melyben egy más életet élve, számunkra igen jelentős és sikeres pályát fut be. A kiegyezés után – Deák Ferenc személyes ösztönzésére – lépett állami szolgálatba. Így került 1867-ben titkárként a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumba. 1868-ban a méneseket a hadseregtől a minisztérium, azon belül az újonnan megszervezett lótenyésztési osztály vette át, melynek vezetésével Kozma Ferencet bízták meg. Ettől az időponttól élete másik fejezete vette kezdetét, melyet behatóbban ismerünk, hiszen felbecsülhetetlen szakmai munkásságának eredményeként létrehozta a hazai modern lótenyésztés virágkorát.

Budapest, 2012. Összeállította Pajlócz András