(1928-2020)

Dr Pál János agrármérnök, címzetes egyetemi docens, a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság ügyvezető elnökének a hazai lovaséletútját, a magyar lovas országimázs építésében betöltött aktív munkásságát még vázlatosan sem könnyű felsorolni.

Dr. Pál János 1928 nov. 27-én született Füzesabonyban. Négy év elemi iskoláit helyben végezte. Füzesabonyban élő és gazdálkodó nagypapája nevelte a lovak nagy-nagy szeretetére, már gyerekkorában. Budapesten, a polgári iskolai elvégzése után kereskedelmi középiskolában érettségizett. Különbözeti vizsgával 1948-ban nyert felvételt a Budapesti Agráregyetemre (Bp. Villányi út), 1950-től már Gödöllőn, az Állattenyésztési Karon folytatta tanulmányait és 1952-ben kapott agrárdiplomát. Doktori minősítését is itt szerezte meg 1975-ben. Címzetes egyetemi docensként oktatott Gödöllőn, és sok évig tagja volt az állattenyésztési államvizsga bizottságnak.

Hivatali pályafutását a Földművelésügyi Minisztériumban (FM) kezdte meg 1952-ben, az FM Állattenyésztési Főosztálya előadójaként. Erdei Ferenc agrárminiszter 1953 elején, nyolc hónapra kinevezte miniszteri biztosnak Vas megyébe. Ezt követően az FM Lótenyésztési osztályára került előadónak, majd a magyar lótenyésztést irányító állami (hatósági) szervezet legfőbb vezetője lett. 1956 okt. 1-én alakult meg az FM Országos Lótenyésztési Igazgatósága (OLF), ahova előbb megbízott igazgatónak, majd 1961-től igazgatónak nevezték ki. A vezetésére bízott feladat azonban abban a korban nem volt egyszerű. A politikailag osztályidegenként kezelt lótenyésztésnek és lovassportnak állami vezetését és nehéz irányítását kapta feladatul. A személyiségén, hozzáállásán múlott, hogy milyen irányt vesz a magyar lovaságazat, a lótenyésztés és a lovassport jövője, és Ő tiszteségesen élt, és nem visszaélt magas szakmai pozíciójával! Számos üldözött lótenyésztési és lovas szakembert nehéz helyzetében felkarolt és segítségükkel átmentette a magyar lótenyésztés- és lovas ágazat hagyományosan nemzetközi hírű értékeit, sőt új pályára állította azokat, aminek sok-sok eredményét a mai napig láthatjuk és tisztelhetjük.

Az OLF igazgatója 1969-1982 között, majd országos szintű átszervezést követően, 1983-tól a hivatali pályafutása végéig az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet (ÁTMI) Lótenyésztési Osztályának vezetője lett.

Közel húsz évig (1963-1973, majd 1976-1983 között) a Magyar Lovas Szövetség elnöke volt. Munkássága során többek között külföldről történő ló vásárlások, nemzetközi lovas kongresszusok, lovasversenyek és mezőgazdasági kiállítások aktív résztvevője. Legeredményesebb ló-vásárlása Imperialhoz, a nemzetközileg nagy sikerű versenylóhoz kötődik, anyjának (Hurry) importálásával. Lovas diplomataként rangos nemzetközi fórumokon hirdette, erősítette a magyar lovas-ágazat jó hírét. A Magyar Lovas Népi Együttes alapító elnöke, 16 külföldi városban népszerűsítették lovas-kultúránkat a magyar lovasok, csikósok és fogathajtók. A lovas turizmust 1960-ban indították el aktív közreműködésével.

Ünnepi megemlékezések fő szervezője volt, többek közöttgróf Széchenyi István halálának 150. évfordulóján vett részt, Nagycenken (2010. április 8-án).

Dr. Pál János kimagasló diplomáciai érzékének egyik szép példája az 1971. évi Vadászati Világkiállítás szervezésében való közreműködése. Nehéz politikai helyzetben sikerült elérnie, hogy az angol királynő férje, Fülöp herceg, mint a világ lovasszövetségének akkori elnöke Magyarországra utazzon és itt nyitóbeszédet mondjon. Nagy tekintélyével megtisztelje a Világkiállítás lovas rendezvényeit. Munkája hatalmas nemzetközi elismerést eredményezett a magyar agrárium számára. Fülöp herceggel mindvégig tartotta személyes kapcsolatát. Elküldte (2018-ban) az 1971. évi rendezvényről szóló összes és egykori dokumentumot, sajtóterméket. Fülöp herceg köszönő válaszában szívélyesen írta, hogy azt nagyra értékelve, az angol királyi könyvtárban helyezte el az értékes küldeményt. Erős egyéniségére vall, hogy idősen is, nagy tapasztalatát latba vetve szellemileg még erősen készült a 2021. évi Vadászati Világkiállításra, ami 50 év eltelte után ismét Budapestre került megrendezésre.

Másik példa is a diplomáciai érdekérvényesítő képességéről tanúskodik. Az 1980-as évek elején a budapesti és a belgrádi angol nagykövetekről kiderült, hogy dédapjuk anno, angol telivéreket adott el gróf Széchenyi Istvánnak és barátjának az erdélyi gróf Vásárhelyi Pálnak, amikor Angliában jártak. A két diplomata együtt kérte a „Nagycenki Ménösszpontosító Állomás” meglátogatásának együttes lehetőségét, családjaikkal együtt gróf Széchenyi István sírjának megkoszorúzásával. Dr. Pál János elérte, hogy a felső politikai vezetés engedélyezte a két angol nagykövet Nagycenkre történő látogatását és koszorúzását. Az angol diplomaták hálásan köszönték meg a különleges alkalmat.

A nemzetközi lovas rendezvények között, vezetésével szervezték meg a Négyes Fogathajtó Európa Bajnokságot, majd 1978-ban Kecskeméten a Négyes Fogathajtó Világbajnokságot. Irányítása mellett megélénkült a tenyésztői munka, a szervezett teljesítményvizsgálatokkal, és a magyar tenyész- és sportló iránti érdeklődés megnövekedett, külföldön is.

Egész aktív életpályája során, így 1953. szeptember végétől egészen nyugdíjba vonulásáig (1988-ig) kizárólag a magyar lótenyésztés és lovassport felemelkedésén dolgozott.

Nyugdíjasként sem csökkent aktivitása, egyik kezdeményezője lett 1988-ban a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság Közhasznú Egyesület (Társaság) megalapításának, amely a budai várban az alakuló Közgyűlésen, 1989. januárjában, de jure is létrejött. Azóta a Társaság éves közgyűlésein, mint ügyvezető elnök beszámolt az elvégzett munkákról. Koszorúzások, megemlékezések, OMÉK, BNV, egyéb állami ünnepi megnyitóján a huszár díszelgések, a jelentős lovas rendezvényeken és a jeles személyek temetésén való protokoll részvétel országosan ismertté tette a Társaságot.

Az Egyesület részt vett négy nagysikerű Nemzetközi Világ Huszártalálkozó (1988, 1989, 1991, 1996) szervezésében. A legjelentősebb az 1991. évi, amelyet nagy sikerrel Budapesten rendeztek meg.

A Társaság – ügyvezető elnöke szívós kitartásával – hungarikumra benyújtott pályázóként két év alatt jelentős szakmai célt ért el. A Hungarikum Bizottság egyhangú eredményhirdetéssel hungarikummá nyilvánította hivatalosan „A Magyar Huszár” történelmi emlékezetét. Dr. Pál János vezetésével megírt pályázat alapján a „Magyar Huszár” hungarikum lett 2017 júniusában. Ennek hazai és nemzetközi jelentősége kiemelkedő.

Munkásságát, aktív szervezői tevékenységét számos állami, miniszteri, katonai és sport kitüntetéssel itthon és külföldön is elismerték. Szakmai munkája, emberi és erkölcsi hagyatéka felejthetetlen!