Dr. Zsilinszky László

Budapesten, 1949. november 13-án született polgári családban. Az általános iskolai tanulmányait 1956-ban kezdte meg, majd a budapesti II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban érettségizett, és 1973-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem „állattenyésztési szakirányon” diplomázott. A „mezőgazdaságtudományok doktora” címet 1986-ban szerezte meg a sikeres állatgenetikai értekezésével.

A ló szeretete kisgyerekkorától élt benne, de az 1960-as évek viszonyai között, sportolási céllal a ló közelségébe kerülni, szinte lehetetlen volt. Kitartó erőfeszítéssel sikerült 1963 nyarán az egykoron „megtűrt” lovas-képzőhelyre, a budapesti Tattersallba (Nemzeti Lovardába) felvételt nyernie, és idővel az ifjúsági lovasversenyek aktív résztvevője lett. Egy jeles profi lovasszakember, Hargitay Mátyás (korábbi karpaszományos „huszárkatona”) keze alá került több fiatallal együtt, aki magasszintű és kulturált lovaglást oktatott. Kiemelt eredménye lett az „1967. évi országos ifjúsági díjugrató csapatbajnoki cím” és az összetett egyéni rangsorban elért III. helyezése, ezzel az ifjúsági lovasválogatott csapatába került. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Lovasszakosztályában is eredményesen lovagolt az egyetemi évek alatt.

Lovaskapcsolatai is hozzásegítették, hogy egyetemi végzését követően, egy évre (1973-1974) meghívást kapott a jó nevű Ascherslebeni Vetőmagtermesztő Állami Gazdaságba (NDK), mint gyakornok, és ahol lehetősége nyílt lovaglásra és versenyzésre is. Moritzburgban (1974), az NDK neves és nagy történelmi múlttal rendelkező „Ménösszpontosító Főállomásán” alapfokú lovas szakedzői képesítést szerzett, egy szakoktatói tanfolyam elvégzésével.

Hazatérvén, a Magyar Lóverseny Vállalat Ügetőpályáján (1974-1980) csoportvezetői munkakört látott el, a „Somogysárdi ügetőménes” (cca. 150) versenylovait felügyelte. Kiváló ügetők tartoztak keze alá, pl. legkiemelkedőbb a nemzetközi hírű Api (Packard-Stanci, 1972), amely, mint magyarországi születésű ügetőmén korának rekordere (1.18,3mp/1000m) lett és Magyarországon elsőként nyert több, mint 1 millió Ft összdíjazású nyereményösszeget. Az Ügetőpályán szerzett tapasztalatai révén az ügetőversenyeket felügyelő Versenyintézőség tagja (1981-1996) lett, ill. versenybíróként dolgozott heti két alkalommal az ügetőversenyeken, éveken át.

Munkahelyváltást (1980) követően az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőséghez (OTÁF) került, ill. a jogutódjainál (ÁTMI, OMMI, MgSzH) dolgozott a nyugdíjazásáig (2010). Kezdetben a szarvasmarhatenyésztés genetikai fejlesztésével foglalkozott, majd az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat (2004-ig) megkövetelt sok új intézkedést, állattenyésztési informatikai jellegű fejlesztéseket, amelyeknek egyik fő irányítója, többeknek nemzetközi projektvezetője lett. Sikerült megteremtenie a különböző állatfajok egyedazonosítási és nyilvántartási rendszereinek (ENAR-ok stb.), többek között EU-konform ló-informatikai rendszernek (OLIR), és a megkövetelt lóútlevél kiadásnak fejlesztési feltételeit. A EU által is folyamatosan felügyelt informatikai szakrendszerek a mai napig működnek országos szinten.

Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) képviseletében főigazgató-helyettesként (2005-2007), majd egy nagy átszervezést követően a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) állattenyésztési igazgatójaként (2007-2010) tevékenykedett nyugdíjazásáig, mint hatósági feladatokat ellátó köztisztviselő.

Nyugállományba vonulása óta több civil szakmai szervezetnek, és így többek között a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaságnak (2017), ill. jelenleg elnökségének (2021) tagja.

Több jeles elismerésben, kitüntetésben részesült, így

  • Földművelésügyi miniszter: „Újhelyi Imre díj” (1992);
  • Hare Majesteit de Königin: „Ridder in de Orde van Oranje-Nassau” (2005)

(Holland Királynő által adományozott: „Oranje-Nassau lovagrend” lovagja cím);

  • Köztársasági elnök: „Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje” (2010);
  • Magyar Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége: „Csukás Zoltán díj” (2010);
  • Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetsége: „Konkoly-Thege Sándor díj” (2010);
  • Agrárminiszter: „Életfa kitüntetés” (2018)