A huszár olyan lovas katona, amely évszázadokon át fejlődve a 18. századra kifejezetten magyar sajátosságokra alapozódott könnyűlovassá vált. Így ismerte meg a világ, s ezekkel a sajátosságokkal vette át, majd sok esetben magyar legénységgel vagy kiképzőkkel, és minden esetben magyar mintára szervezve építette be saját haderejébe. Eközben a huszár a magyar nemzeti karakter részévé válva sokkal több lett, mint egy speciálisan magyar katonatípus, szervesen beépülve a közgondolkodásba a hétköznapok részévé vált, sajátos magyar szimbólum lett.

Társaságunk 1989-es megalakulásakor azzal a céllal jött létre, hogy ezt a sajátos magyar szimbólumot, a magyar huszár- és lovashagyományt őrizze, fenntartsa és népszerűsítse. Az elmúlt 32 év ennek a felemelő munkának a jegyében telt, és ezen három évtized kiemelkedő mozzanata, eseménysorozata „A magyar Huszár” Hungarikummá nyilváníttatása.

Ennek apropója, hogy a kétezres évek elején többirányú összefogás eredményeként szerveződő, a magyarság értékeit összegezni, rendszerezni kívánó mozgalom indult útjára. Széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetések eredményeként született meg végül a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, amelyet az Országgyűlés 2012. április 2-án egyhangú döntéssel fogadott el. A törvény célja, hogy megfelelő jogi keretet adjon a magyarság egésze számára fontos értékek azonosításához, dokumentálásához, hozzájárulva ezzel az összegyűjtött értékek szélesebb körben való megismertetéséhez.

A törvény szerint a „hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség.

A jogszabály olyan pezsgést, vitalitást hozott a magyarság évezredes/évszázados értékeire fogékony személyei, társadalmi szervezetei között, amely addig, ilyen mértékben nem volt tapasztalható.

Ebbe a pezsgésbe került bele Társaságunk ügyvezető elnöke, néhai dr. Pál János. „János bátyánk” a rá jellemző – mondhatnánk huszáros – határozottsággal 2016-ban gondolt egy merészet, és kezdeményezésére Társaságunk is elindult „A Magyar Huszár” Hungarikummá válását eredményező rögös úton. 

Ennek első állomásaként – alapos előkészítő és a Társaság szakembereinek és a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum bevonásával és összefogásával megvalósított pályázat beadását követően – 2016. december 22-én „A magyar huszár” bekerült a Nemzeti értékpiramis alsó fokát jelentő Ágazati Értéktárba.

Ezt követően 2017 márciusában – tehát már a rákövetkező tavasszal – a Hungarikum Bizottság döntött, és „A Magyar Huszár” immár a magasabb minőséget jelentő Magyar Értéktár részévé vált.

Innen már csak egy lépcső választotta el, hogy a magyarság csúcsteljesítményét jelentő Hungarikum besorolást elnyerje. A „Magyar Huszár” 2017. június 20-án, a Hungarikum Bizottság kecskeméti ülésen hozott határozata alapján vált Hungarikummá.

Mi sem bizonyítja jobban a magyar huszár hungarikum voltát, mint az a tény, hogy rekordgyorsasággal – kevesebb, mint egy év alatt – ment végig a Nemzeti Értékpiramis valamennyi lépcsőfokán, és ért fel annak csúcsára. Ez a konszenzus érthető, mert a huszárt nem kellett a köztudatba emelni, hiszen az folyamatosan a magyar néplélekben élve mindmáig létezik, csak épp „kodifikálni” kellett.

A lakiteleki Hungarikum Ligetben, 2022 óta „A magyar Huszár” is bemutatásra került, és látható azóta is relikviaként a hungarikum gyűjtemények kiállító termében.