Az első kérdésem magamhoz volt: hol is van a Vanyarc község? A NET szerint Nógrád megye Pásztói járás, 1200 körüli lakóval. Ősi település, a környéke már az őskorban is lakott hely volt.

A községet először egy oklevél említi 1286-ban. A tatárjárásnak lehet az emléke a vanyarci Hraszti vár, amely alkalmi erődítményként funkcionálhatott, és az idehúzódó lakosság védelmét szolgálta.

Közös gépkocsis utazásunk célja a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság kibővített elnökségi ülése Vanyarcon az Alsó-Felsőtarlós Puszta 2. szám alatt, elnökünk Lóska János lakóhelyén, ahol a Kisbéri fajta neves lótenyészetét tartja fenn.

A tartalmas elnökségi ülés után elnökünk és vendéglátónk bemutatta kiváló lótenyészetét. Jelenleg 130 ló az összlétszám, ebből 46 kanca és 11 tenyészmén, ill. ménjelölt. A rendszerváltás idejére majdnem kipusztult a kisbéri lóállomány. Mindegy 100 törzskancával megkezdődött a fajta „újraépítése”, miután az Országgyűlés határozattal nemzeti kinccsé nyilvánította többek között a kisbéri fajtát is. Ebben a jelentős munkában a Lóska ménes is meghatározó szerepet vállalt.

A fajtát eredendően Kozma Ferenc, kiváló lótenyésztési szakember irányításával 1853-tól tenyésztik gondosan válogatott kancákkal és angol telivér ménekkel, melynek köszönhetően kialakítottak egy elegáns, erős és értelmes huszártiszti hátaslovat. Mozgásának javítása céljából a második világháború előtt többek között import trakehneni méneket is bevontak a tenyésztésbe, és mint hallottuk, ezt ma is alkalmazzák. A jeles magánménesben megcsodálhattuk ennek a kitűnő hátas- és könnyű-fogatos lófajtának nemes alkatát. A vérmérséklete nyugodt, de a versenysportokban robbanékony és győzni akaró. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de van elvétve szürke és fekete is.

A gondosan megtervezett belső útvonalon a „gazda” a társaságnak méltán büszkén mutatta be a military versenyeken díjnyertes lovait, felemlegetve azok származását.

Mi a „Tolna megyei Kimmel-ek” őseinktől – akik egész életükben lovakkal foglalkoztak -, a génekkel örököltük a lovak szeretetét. Örömmel és csodálattal néztem a boxaikból kihajló „pacifejek” érdeklődő nagy szemeit és simogatás várását, de megcsodálhattam nemes alkatukat, hosszú és szépen ívelt nyakukat, magas marjukat, a jó izomzatú, far- és hátformákat. Sajnos nem gondoltunk arra, hogy zsebeinket telerakjuk szeletelt almával és sárgarépával, úgy éreztem mintha kérték volna ezeket. Régen a kockacukrot is ropogtatták, de ma már ez nem divat.

Kint az augusztusi elsárgult legelőn közeledtünk a faligetek árnyékába húzódó ló csoportokhoz, de amint megláttak bennünket, elindultak felénk, abbahagyva a nagy hengeres szénabála tépdesését. Gyerekkoromban az igavonó termelőszövetkezeti lovakkal barátkoztam, szőrén is megülve, a leesést is gyakorolva, nyári estéken tóba is belovagoltunk velük, hűsítve az egész nap forróságban dolgozó igavonókat.

Ez a ménesszemle egészen más volt, itt érdeklődve közeledtek hozzánk, és minden ló barátnak tekintette a csoport tagjait. Lóska János tenyésztőként az 1980-as évek elején kezdte felkutatni és tovább tenyészteni a kisbéri fajtában megmaradt értékes kancacsaládokat (Szikrázó, Maxim, Filou stb.), és az Ozora Filou ménvonalakat. Az ivadékok teljesítménye alapján legkiválóbb tenyészménje az 1987-ben született Ozora-Árvácska II. Álmos nevű törzsmén. A leszármazottak több military lovasversenyt megnyertek, ezek egy része bemutatásra is került. Tavaly 24 csikó született.

Megcsodálhattuk a pályázati hozzájárulással készült 26 x 64 méter területű fedett lovardát. A 11 boxos ménistállóban különböző (trakehneni és más egyéb fajtájú) méneket is láttunk, amelyek a kisbéri fajta nemesítését szolgálják.

Ezután következett a végső befejezés előtt álló közösségi épület bemutatása. Két hatalmas modern tanácskozó terem, irodákkal és szociális helyiségekkel együtt.

Ebédünk kiváló volt és közben elindult a baráti beszélgetés, majd a felállított, életnagyságú lovaglást oktató szimulátorló került bemutatásra, tapasztalt lovassal (Egyed László military versenyzővel). A szimulátor számítógépes vezérléssel kivetítőn mutatja és irányítja a lovas helyes testtartását, lábtartását, és ha kell, korrigálásra készteti.

Lóska János elnökünk megemlékezett a több mint 30 éve működő huszár egyesületünk egykori elnökéről, a 101 éves kort megért vitéz Nagy Kálmán huszárezredesről. Mesélt színes és harcos életéről, hadtörténész munkássága alatt írt könyveiről, és utolsó éveinek üldöztetéséről. Megemlékeztünk dr. Pál Jánosról, előző ügyvezető elnökünkről, a munkásságáról is.

Késő délután köszöntünk el a háziaktól egy szakmailag is élménydús nap után. Megköszöntük a szíves vendéglátást, azzal a jó eső érzéssel, hogy Társaságunk jövő évi „Huszártábor” néven futó, nyilvános nagy rendezvényének kiválasztott színhelye és lehetősége Vanyarcon, minden szempontból ideális.

2022. augusztus 14. Kimmel István, sajtófönök